Vonaton

Egy angol, egy francia, és egy magyar paraszt bácsi egy fülkében utaznak a vonaton.  Belép egy izgalmas, gyönyörû nõ miniben meg kicsit áttetszõben, leül közéjük. Szó se rezdül, csak utaznak szépen tovább most már négyen. Na de hirtelen egy igen illetlen ropogás hallik, és abban a pillanatban megtelik a kupé orrfacsaró bûzzel. Nagyon ciki. Fülig pirulva mondja az angol: 
– Elnézésüket kell kérjem, sajnos az történt, hogy babot reggeliztem. Tudnom kellett volna, hogy ezzel rendkívüli veszélyeknek teszem ki utastársaimat. Végtelenül restellem, kérem bocsássanak meg. 
Szellõztetnek, megbocsátanak, utaznak. Csakhogy újra egy öblös ropogás töri meg a csendet, és még az elõbbinél is sokkalta elviselhetetlenebb büdösséggel lesz tele a fülke. Ugranak lerántani az ablakot, és ezúttal a francia pironkodik:
– Jaj, ne haragudjanak! Nem akartam szólni, hátha megússzuk, de sajnos az én... záróizmaim figyelme is ki-kihagy néha. Hû! Nem tudom eléggé szégyellni magamat. Ígérem, ezután jobban vigyázok. Ugye megbocsátanak?
Igen, és lassacskán mindenki el is felejti a dolgot. Aztán felkel ültõ helyébõl a magyar utastárs, és így szól:
– Hát én kimegyek egy cigire. Ha közben megint büzzent a csaj, én voltam.